Ági
- minden nap valami zöldséges vagy gyümölcsös leves (ezen a héten volt zöldborsóleves, bableves, krumplileves, olasz paradicsomleves), ez kerül mindig a háromemeletes ételhordó aljára.
- Második fogás (rizstészta almaszósszal-dióval, a bableves mellé tócsni, gombapörkölt rizzsel, ilyesmi), ez megy a második edénybe.
- A torony tetejére az uzsonna kerül: ez többnyire süti egy kis házi lekvárral (olyan gyümölcsből, amit ehetünk) vagy valami sós keksz (tegnap isteni póréhagymás kekszet sütöttem. El ne felejtsem!)
ez. hangzott. el. a. telefonban.
A helyzetet súlyosbítja, hogy igaz.
Megszerettem. Nem csak megszoktam, nem csak elfogadtam, hanem megszerettem.
Más ember vagyok, mint hét-nyolc évvel ezelőtt, sőt, más ember vagyok, mint Barnabás második szülinapja után, amikor először betettük ide a lábunkat és megnéztük ezt a házat, ezt a vidéket.
Három és fél év telt el ebben a házban, és rengeteg dologban teljesen más nő köszön vissza, mint aki ideköltözött.
Varrni szeretnék és emelt ágyásokat építeni apukámmal. Csodálatos partner benne, jó ötletei vannak és ügyes keze, szerintem valami nagyon klassz dolgot hozunk létre jövőre.
Kötni-horgolni eddig is tudtam, de nagyon-nagyon szeretnék megtanulni varrni, ugyanis egyre inkább azt veszem észre, hogy tele van a Pinterest oldalam egyszerűbb varrnivaló cuccokkal. Meg bonyolultabbakkal 🙂
Nem vagyok ostoba, nyilván nem egy ilyennel kezdeném:
Pedig ezek nagyon kis helyes poháralátétek, és nálunk, ahol a két gyerek mellett MINDIG úszik az asztal, nagy hasznukat venném.
Vagy például ez a szendvicstartó. Minden pénteken kirándulni megy Barnabás, úgyhogy ott jó hasznát vennénk: mégsem alufólia, hanem valami annál sokkal szebb és barátságosabb. (Most papírzacskóba csomagolom).
Ez a legcukibb, legegyszerűbb pamut kardigánt is bájossá varázsolja, simán el tudom képzelni sárkányos, dínós, farkasos vagy kutyás verzióban is.
Ez a dupla körsál is gyönyörű és teljesen egyszerű darab: nyilván itt maga az anyag az, ami különlegesen szép és extra finom, maga a varrás nem egy bonyolult darab.
A Waldorf évkör alapvetően a keresztény évkört követi. Az 4 legfontosabb ünnepkör egyike Szent Mihály ünnepe (itt, itt és itt olvashatsz bővebben), és furcsa, de valahogy most nagyon együtt mozgunk ezzel az egésszel.
Mérlegelnünk kell.
Elcsendesedni, belélegezni jó mélyet, átgondolni, hogy hogyan szeretnénk újra felosztani egymás között a feladatokat, mert a tegnapi hacacáré egyértelműen mutatta, hogy ez így nem jó.
Úgyhogy veszünk egy szép nagy füzetet, este kinyitunk egy palack jóféle fehérbort és elkezdünk beszélgetni: elmondja ő is, hogy mi az, amiben segítséget kér tőlem, és én is, hogy mi az, amiben ő támogathat engem.
Visszamondtuk Gergő bölcsődéjét és egyáltalán nem bánom. Nem szerettük igazán, nem volt jó érzés oda vinni, és Gergő is állandóan beteg volt.
Nagyon lassan, nagyon óvatosan nyitunk majd egy sokak által ajánlott családi napközi felé, hogy valamennyit mégis gyerekek közt legyen, de egyelőre nem ez a legfontosabb: most az új szabályok, új korlátok, új rendszer az, aminek ki kell forrnia.
Egyáltalán nem baj, hogy újra kell rendeződnünk.
Hallottad? Igen, ja, ezt én mondtam. Én, aki már attól kiborulok, ha nem abban a sávban megyünk, amit megszoktam. Ha nem ott van a fakanál a konyhában, ahova tettem. A google levelezőm háttérképét nem mozdítottam évek óta. Talán soha. De, egyszer talán volt a kavicsos, de aztán visszaállítottam az íróasztalosra. Nem szeretek veszélyesen élni 😀
Szóval elcsendesedünk. Szüretelünk. Rendszerezünk. Levonjuk a tanulságokat. Veszünk egy mély levegőt, és megküzdünk a bennünk élő sötét sárkánnyal.
Beszarsz.
Délután kettő körül érkezett két nagyon rokonszenves úriember a tigáztól,és közölték, hogy akkor ők most nemfizetés miatt elzárják a gázt.
Most. Valami plombát is leszednek, szóval ennyi, kész passz, se meleg víz, se főzés, se semmi.
Hívom Ádámot, hujuj, az nem lehet, illetve de, mintha lett volna ilyen, de nem gondolta, hogy kijönnek, azt hitte eljut előtte az ügyfélszolgálathoz. Illetve megpróbálta telefonon, de aztán beszart a Gergő, és mire tisztába tette, elfelejtette őket visszahívni.
———————
Megvolt a dühöngés, az ilyet-nem-lehet-csinálni, a szétszórt, a felelőtlen, a megáll-az-eszem, de igazán nem ez a dolog lényege,
Egy dolog aggaszt nagyon.
Nagyon nagy nyomás lehet a férjemen, ha ennyire szétszórt, ennyire összecsapnak a feje fölött a hullámok.
Sokkal jobb feleségnek kellene lennem és sokkal jobban oda kell majd figyelnem, hogy ne essen ennyire szét soha-soha többet.
Most meg megyek, sütős vacsora lesz.
Lepények és hamis sajtszósz, no meg grillezett zöldségek.
(wtf???? elzárták nálunk a gázt??? baaaaaaaaaaaaaaaaaaazzz:D:D Sírok. Néha komolyan.)
Pénteken eljegyzési buliban voltunk, és azt hittük, hogy hamar eljövünk, de nem, fél 1-re értünk haza. Elképesztően jó volt, rengeteget ettünk (csak olyan étel volt, amit ehetünk), úgyhogy nem fogtuk vissza magunkat 🙂
Az egyik óriási sikert a zöldségpástétomom aratta, én azt vittem egy szép tálban, nagyon örült neki mindenki és el is fogyott az utolsó kanálig.
Szombaton henyéltünk, napoztunk, élveztük a gyerektelenséget, aztán felmentünk a Borfesztiválra, és csak lődörögtünk… volna, ha Medve nem fut bele 3 méterenként valami kollégába, barátba, ismerősbe. Én voltam a sofőr, úgyhogy egy kortyot sem ittam.
Na jó ez kamu, ebbe bele kellett kóstolnom:
… de hogy ne maradjak ki a borozásból, kiadtam Medvének, hogy az esti szőlős-rizstejszínes csirkemellhez válasszon nekem valami bort.
Úgy volt, hogy csak vasárnap megyünk a gyerekekért, de mikor hívtam Anyut, mondta, hogy Gergőke nincs túl jól, elkezdett köhögni, nekem pedig jött egy sugallat, hogy menjünk el értük.
Jól tettük.
Gyorsan bevásároltunk, aztán irány anyukámék, onnan haza. Éjjel Gergő más nagyon lázas volt és rettenetesen köhögött, úgyhogy csak remélni tudjuk, hogy nem csúszik rá az egész a tüdejére.
Egyébként lehet, hogy átgondoljuk ezt a családi napközi kérdést. Teljesen fölöslegesen fizetünk ki havonta egy csomó pénzt: Gergő ugyanis állandóan megbetegszik és úgyis itt van velem.
Valami más megoldásban kellene gondolkoduk, mert kell, hogy gyerekek között legyen, de még nem látjuk a végső formát.