Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Insta-bővebben

    15451291_1163116550424159_504368160_n

    Na ez az a könyv, amiről kérve kérem azt, aki olvasta, hogy mesélje már el, hogy érdemes-e nekiállni, én ugyanis majd’ egy hónapig aszaltam az ablakpárkányon, majd visszavittem a könyvtárba.

    15451381_1163116733757474_1104834461_n

     

    Reform kocsonya: lehet sovány csirkehúsos (bőr nélkül) vagy csak egy jó erős zöldségleves, ha kész, hideg vízzel turmixolt almapektin megy bele (én egy nagy lábashoz 3 evőkanál pektin+3 dl víz trutymálékot öntöttem), majd rottyant még egy 5 percet. Kiporcióztam, másfél óra múlva ilyen volt.

    15497623_1163116560424158_1168727388_n

     

    Minden reggel ilyen. Nagyon büszke vagyok rá: szorgalmas, kitartó és hab a tortán, hogy nagyon évezi! Mindent és mindenhol olvas, és egy gyönyörű kislánynak köszönhetően nagyon motivált, hogy szépüljenek és olvashatóvá váljanak azok a betűk…

    15497625_1163116690424145_822013806_n

     

    Hú, ez nagyon tetszett. Klassz, jól követhető és egyszerű a történet és végtelenül bájosak az illusztrációk. Szívből ajánlom, Gergőnek többször is el kellett mesélni, és mindnyájan hosszasan nézelődtünk egy-egy oldalon.

    15497627_1163116517090829_1125168684_n

     

    Bogyós gyümölcsök, fűszeres teák, The English Teashop karácsonyi válogatás – rendszerint ez a délutáni menetrendünk. Valami kaláccsal, sütivel, itthon sült finomsággal. Ma épp zserbót készítek, és a maga 100/24-es CH értékével azt kell mondjam, világbajnok.

    15497632_1163116650424149_207742666_n

     

    Waldorf berkekben nagy divat a selyempapír /transzparens papír ablakkép. Ezt a mintát teljes egészében Barnus rajzolta, tervezte, vágta ki, én csak a papír beszabásában segítettem.Most egy angyalkásat vagy karácsonyfásat szeretne, még nem döntötte el. A kölykök minden nap KŐMŰVESKEDNEK (ahogy Gergő mondja),festenek, ragasztanak, gyapjúképet készítenek, tésztát formáznak, kollázsokat állítanak össze, Barnussal hamarosan a porpasztell is előkerül majd.
    15497704_1163116627090818_1396610282_n

    Sima, egyszerű. A kályhánk, egy angyal, egy auralite kristály, egy kis örökzöld és egy illatkő. Egyszerűen gyönyörű. Most ez nagyon ilyen amúgy. Minden lassabb, elnyújtottabb, ráérősebb: zserbó, bejgli, kókusztej, vaníliás csók, egy tüdőgyógyász, első hó, sok zene, sok sírás (ez most ilyen időszak, de ez már nem a neheze, hanem az utózönge) és nagy megkönnyebbülések.

    Már nem várom, hogy legyen vége 2016-nak, már marasztalom, méghozzá azért, hogy minél több dolgot betehessek a puttonyába. És viszi. Csupán két munkahelyet tartottam meg, mind a kettőhöz emberileg ragaszkodom, mert kedvelem azokat az embereket, akikkel ott találkozom. Szívfájdalom nélkül búcsúzom ismerősöktől, akikkel kiüresedett vagy elsilányult a viszony. Elengedtem a tökéletest, a kényelmest és az észszerűt – élek, ahogy tudok. Mindent mást vigyen innen 2016. Vigye innen, vigye messze és jöjjön harapós, hideg, jeges, de friss levegővel a január.

    Megosztás:
    mindennapok

    Érdekes Karácsonyunk lesz

    Gyere, dumáljunk semmiségekről 🙂


    Őszinte lehetek? Két teljes konténernyi cucc elszállíttatása után tiszta szívből mondom, hogy semmire nem vágyom. Basszus, tényleg.

    Persze, láttam egy gyönyörű, vintage mellényt, de ha nem lesz az enyém, nem lesz az enyém. Eltört a savanyító hordónk teteje, de veszek rá egy tetőt és nem kell új cserépedény. Ezer éve nem volt kilakkozva a körmöm, a szépségápolási termékek jó részét ma már nem kenném magamra és irreális, hogy vajbőr magassarkú bokacsizmában menjek bárhova a következő három évben.  Ha magamnak kellene ajándékot vennem, totálisan meg lennék lőve…


    Sütők húst Karácsonyra, naná! Kacsa lesz, mint minden évben, de gombás wellington és káposztás lángos is lesz, fermentált sárgarépa “lazaccal”, amibe jóóóó sok kapribogyó kerül majd. Sajnos nem nagyon tudjuk bontani a húst Gergővel, nagyon szenvedünk az ízületi gyulladástól (én) és a takonykórtól (ő) utána, de egy “kocsonyával” mindenképp megpróbálkozom: jó fűszeres zöldséglevest készítek, bőven keverek bele pektint, attól ugyanúgy zselés lesz, és tormás pirítóssal esszük majd…

    A karácsonyi menü nálunk egész decemberben tart, tegnap kakaós-almás-diós bejglit ettünk (vegán, GM, így senkinek nem lett baja) és egy jó nagyot beszélgettünk az adventi gyertyagyújtásnál. Zenét hallgattunk, egy kicsit lelassítottuk az iramot, fújtunk egyet. Nagyon kellett.


    Őszintén mondom, nagyon nehezen viselem, ahogy a gyerekeim ölik egymást. Nem, ez nem meglepő, azt hiszem a legtöbb fiús anyuka erről hosszasan tudna mesélni, de nekem valahogy most kevesebb energiám van az állandó civakodást / nyávogást / verekedést / visítást / árulkodást hallgatni. Elfáradt most egy kicsit a lelkem, és igen, talán ez a legnehezebb ebben: mindig én hallgatom őket.

    Ugyanakkor vannak olyan pillanatok, amiket semmiért nem cserélnék el: Gergő számol Barnabással, együtt nyomkodják a formába  a szaloncukrot, jönnek ismerős magántanuló gyerekek környezetismeretezni, Barnus egyedül írja a bevásárlólistát…


    Azt álmodtam, hogy itthon szülök. Minden bizonnyal azért jutott egyáltalán ilyen az eszembe, mert a közvetlen ismeretségi körünkben most kifejezetten sok (5) család is ezt az utat választotta. Hétvégén az On the Spot 9 hónap alatt a világ körül  részeit néztem, ahol szülnek dúlával-bábával, születésházban, kórházban, mindenhogyan, mégis a legjobban egy ázsiai kis nő mondata maradt meg bennem: “nagyon félek, hogy kórházban kell szülnöm, az előzőt bábával szültem, ő úgy szeret, mintha a családja lennék, a kórházban meg senki nem ismer. “

    Száz szónak is egy a vége: itthon szültem Zsuzsival, a szülésznővel és Nórával, a dúlával. A részletekre (hol voltak a gyerekek, melyik szobában vajúdtam) nem emlékszem, de tudom, hogy minden rendben volt, nem volt semmi zűr és hogy szép élmény volt – aztán felébredtem, és megrettentem még az álom gondolatára is. Milyen furcsa, hogy egyáltalán ilyet álmodtam… :O Mondtam Medvének, hogy hihihi-hahaha, képzeld, ilyen hülyeséget…


    Megérkeztek a fogkefék,  megrendeltem a még kimaradt dolgokat és idén nagyon kértünk mindenkit, hogy a felnőttek ne ajándékozzák meg egymást, úgyhogy kész-passz, még pár apróság és vége is a karácsonyi őrületnek. Igen, tökéletesen jól érzed, elfáradtam, nyűgös vagyok és nagyon szeretném azt a belső munkát folytatni, amit egy jó ideje elkezdtem már, és érzem, hogy nagyon a hasznomra van: a 2016-os évet nem véletlen hívják az elengedés évének. Szeretném, ha csak az maradna, aminek valóban helye van itt nálunk.

    c75a668007c0d2a58bd08c4c21eec162

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Karácsonyi ajándékok a fiúknak

    Már majdnem minden megvan- ezt kapják tőlünk:

    1-7

    1.,

    Gergő- Kuflik a hóban.

    Ő az ultimate Kufli fan, és megfertőzte az apját is. Szeretném ezúttal megragadni a lehetőséget arra, hogy ellenszenvessé tegyem magam, és le merjem írni, hogy hé, EMBEREK, ha valaki valaminek/valakinek a rajongója,az nem FUN, hanem FAN (mint fanatic). Rettenetesen bántja a szemem az “én is nagy fajáték fun vagyok”, “én is nagy kesudiótej fun vagyok” és az “én is nagy Coelho fun vagyok”. Bocs.

    2.,

    Barnabás – Mókuskaland

    Múltkor bementem egy játékboltba, ahol megkérdeztem, hogy milyen olyan társast tudna ajánlani a gyerekeimnek, ami jó lehet egy 3,5 és egy 7 éves gyerek számára, és azt kell mondjam, hogy megállt a tudomány.Nem szerettem volna, ha a gyerekeim taktikailag LEVADÁSSZÁK – egymás POFÁJÁBA tejszínhabot hajítanak – egy figura fejéből UNDORÍTÓ dolgokat húznak ki, mint a takony meg a csótány, de BASZOTT VICCES AZÉ’, jajbocsánat, akkortetszikkérni?

    Addig kerestük anyuval, míg találtunk egy ilyet, aminél biztos vannak izgalmasabbak, de ezzel ketten is tudnak majd játszani.

    3., Gergő is és Barnus is

    Mindketten kapnak egy-egy akkus elektromos fogkefét, és mindketten Verdásat. Még Star Warsos lett volna, de azt Barnus nem látta még, semmit nem mondott volna neki. Majd megjelöljük.

    4., Kaláka cd-s könyv – Barnabás

    Ennek a kiadványnak megvan a madaras része, Barnus nagyon szereti, ennek is örülni fog ebben biztos vagyok.

    5., Gergő és Barnus

    Még a nyáron mindkettejüknek megvettem az életkoruknak megfelelő Agymenőket 🙂

    6., Gergő, és igen, mi is kurvára unjuk a szerszámkészleteket. El nem tudom mondani, hogy mennyire. Rettenetesen.


    Viszont rendkívül elégedett vagyok a Mikulás esténkkel: csodálatosan sikerült, igazi öröm volt, és ez a legislegnagyobb mértékben az Apukámnak köszönhető, aki már csak Pallasz néven fut nálunk, ugyanis a dédi szerint ha a lexikonban kikeresnénk a “nagyapa” címszót, az ő képe jelenne meg és szavak sem kellenének. Levél a Mikulástól, személyre szabott édesség (megfelelő ch tartalommal), kézzel készített szeretetkártya, Dörmögő Dömötör és Minimax Magazin.

    Vártuk, hogy

    • előszed egy kisebb fatüzelésű kemencét is a sapkája alól és nekiáll kürtőskalácsot sütni (Jaj, és megint. Nem kürtje van a kalácsnak, hanem kürtője. Kürtőskalács.)
    • összecsavaroz fütyülve egy mini karácsonyi vásárt MIKÖZBEN énekel
    • szikrákat szór a cipője, ahogy elhagyja a házat és kiderül, hogy a citroen át tud változni rénszarvassá.

    Őszintén annyira tökéletes volt minden, hogy nem tudtuk, hogy a szemünket törölgessük a meghatottságtól, vagy csak szimplán hányjunk a szánkba, pláne, hogy a nagy kapkodásban mi nem állítottunk össze csomagot a kölyköknek, úgyhogy a férjemmel mi inákább a mostmilegyen-találtamkétmecsbokszot-belebaszomapádzsákjábaaztis-jómegittatöbbiszaraszekrényemben-viddezeketis- aztnebazmegazegybugyi stílusban nyomtuk az estét…

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Már estére jobb lett

    Szombaton eljutottam addig a pontig, amikor már csak nyűglődve vergődtem az ágyban, és egy szép, szabályos, kivitelezésében legalább 9,8-as pontszámot érő hisztéria után arra jutottam, hogy itt már csak a nagyágyú segít. A bombabiztos mosolyforrás. A garantált siker.

    Szusi. Sok szusi. Rengeteg szusi. Négy teljes box szusi.

    15357058_1153186548083826_1739367988_n

    Azért egy Gilmore Girls új epizóddal bebiztosítottam, hogy a rosszkedvnek nyoma se maradjon és vidámság szállja meg a szívemet az összes szusi az enyém legyen, mert Medve mikor meglátta a főcímet, lemenekült a pincébe, így megettem mindent. Az összeset. Három csomag pácolt gyömbérrel.


    A vasárnap már nagyon jó volt, leginkább azért, mert nem történt semmi. Felkeltünk, odatettem az ebédet, adventi koszorút készítettünk és végre felkerült a konyhába az elszívó és az elszívó szekrénye is, úgyhogy már csak a díszlécek / takaró lécek hiányoznak, és lassan kész. A nagy pakolásnál megtaláltam az egyik CD-t, amit Apukám állított össze még két éve: bő egy óra (talán még több is) karácsonyi zene: Palya Bea, Gryllus Vilmos, Bognár Szilvia, Ghymes, Kolompos, Muzsikás, mi pedig hallgattuk, ahogy ropog a tűz, vaníliás narancsteát ittunk és előkerült a vízfesték és a színes papírok is.

    Nem, nem érzem, hogy túltoltuk, vagy ha igen, akkor jól tettük – az igazság az, hogy nagyon ránk fért már egy kis giccses nyugalom. Néhány olyan óra, amikor elhisszük, hogy minden rendben van, hogy kézben tartjuk a dolgokat, hogy nem csaptak össze a hullámok a fejünk felett és a gyeplő sem a kocsi után szalad, hanem még kézben tartjuk… pedig nem.

    Délután még volt egy kis munkám, aztán elmentünk találkozni a Mikulással. Két programot is kinéztem, mindkét helyre ígértek beöltözött Mikulást, első körben a Pálmaházba mentünk, ott próbálkoztunk. Gyönyörű volt, pazar, kivilágított. A gyerekek is és mi is szépen felöltözve, csak a Mikulás nem volt már sehol.

    Úgyhogy gyorsan ránéztem a telefonomra, és elmondtam a gyerekeknek, hogy helyzet van. A Mikulás ugyanis roppant elfoglalt, innen már tovább kellett utaznia, de semmi vész, mert KAPTAM EGY FÜLEST, hogy hol lehet, és ha elég gyorsak vagyunk, talán ott még elcsípjük.

    Ami ezután következett azt sosem felejtem el.

    Kedves Otthonoktatás! Köszönöm Neked, hogy Barnabás még hihet a Mikulásban. Köszönöm azokat a perceket, amikor hangosan éltették az apjukat, hogy taposson a gázba, ahogy az öreg kocsinkkal kifaroltunk a Pálmaház kertészetéből és elindultunk a Karácsonyházba. Köszönöm, hogy mindkét gyerekem fehérre szorította a kezem, hogy elpróbálták a kocsiban, hogy mit fognak mondani, hogy hallhattam, milyen gyorsan kopognak a kis lábaik, míg végre belépünk az ajtón.

    Ott volt, teljes nejlonszakállas-bőrfoteles valójában, meghallgatta a gyerekeimet, szólt a csengőszó, forralt bor illat volt mindenhol, és igen, tényleg varázslatos volt. Tiszta szívvel elhitték, olyannyira, hogy Barnus szinte remegett az izgalomtól, ahogy mesélte, hogy mit kért.

    – Anya, vízisárkány készletet kértem, mert csak kis dolgokat teljesít a Mikulás, a nagyobbat, hogy vékonyabb legye az inzulinos tű, azt majd a Jézuskától kérem, mert azt már kérni sem lehet, hogy gyógyuljak meg, de azért a tű lehetne kisebb, és… ó, nézd, egérkék!

    És hirtelen összeszűkült a tér, és zúgott a fülem, és szorított a torkom, nem kaptam levegőt no meg nem is láttam semmit: egy vizes ablakon át néztem az egérkéket, majd gépiesen lefotóztam és mosolyogtam, hogy mennyire szép a mandarin, amit szaloncukor helyet kapott. Sosem felejtem el a Mikulás arcát, miután Barnussal beszélt.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Újabb hétvége

    • Hamburgert szeretnék. Hatalmas, csöpögős hamburgert savanyú uborkával és hagymával, paradicsomkarikával és jégsalátával. Ha már húsos nap van…
    • Nekünk a múlt héten nem volt adventi koszorúnk – valahogy elmaradt, nem jutottunk el odáig, elsikkadt. Ma vett hozzá gyertyát Medve, amint felébrednek a gyerekek, neki is állunk.
    • Mindkét gyerek kap elektromos fogkefét Karácsonyra. Csak mondom. Szerintem tök jó ajándék és van gyerekmintás is 🙂
    • Rossz kedvem van. Nem akar múlni semmitől, pedig mindent bevetettem, de makacsul tartja magát. Talán csak ki vagyok merülve – és nem, nem a munkában. Medvének elég komplikált családja van, és ez nem könnyíti meg a mindennapjainkat.
    • Listát írtam, hogy mi kell a kisbabának: ágy (Gergő végleg szétdíbolta azt, ami volt), jó lenne egy babybay (az ágyunk mellé szerelhető ágy), babakocsi, autós hordozó. És persze van pár dolog, ami jó lenne, ha lenne, de nem létkérdés, ilyen a szoptatós fotel (még sosem volt), egy Adamo hinta.
    • A Motherlove hasbalzsam egyszerűen szuper! Nem olyan nagyon átható szagú, nagyon ragacsos-csuszpájzos, nagyon nemtudommilyen, hanem klasszul kenhető, finom illatú kafaság.
    • Még mindig rossz kedvem van. Szarok én a 100 boldog napra.
    • Megkérem Medvét, hogy durrantsa be a cserépkályhát. Próbálom kérni, nem csak odavakkantani.
    • Idén minden jó karácsonyi ötletet a tesóm einstandolt. Ő lesz a sztár, mi megyünk a levesbe: vízi sárkány deluxe készlet? Sam a tűzoltó készlet? Most már tudod, kinek a Jézuskája hozza…
    • Semmisejó, semmiseszép, mindenkaka.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Karácsonyi könyvek

    Felkelünk reggel, de nem sietünk sehova: cukormérés, inzulin, és amíg várunk, hogy hasson, addig bebújnak mellém olvasni – sokszor még félig sötét van odakinn. Gőzölög a tea, megverekednek a helyért a takaró alatt, aztán elcsendesül ez a pokolbanda és eldöntjük, melyik könyv legyen ma a kedvenc.

    Nem mondok vele újat: rengeteg könyvünk van, pont ezért már nagyon meggondolom, hogy mit vegyek meg itthonra, mi az, amit újra és újra el kell olvasni. Tökéletes megoldás számunkra a könyvtár: “előolvashatunk” bármit és egy-két hét alatt tényleg kiderül, hogy érdemes-e beszerezni az adott kötetet itthonra is.

    Most három olyat mutatok, amit nagy valószínűséggel beszerzünk, különösen, hogy Kolos is érkezik, úgyhogy ezekből még nagyon sokáig mesélünk majd…

    15310685_1148309908571490_118091285_n

    Az első egyből egy kakukktojás: nem mesekönyv, hanem egy kézműves könyvecske, és tök véletlen találtam rá. Mikor belelapoztam, nagyon meglepődtem, ez a tökéletes karácsonyi Waldorf kézműveskönyv, szóval minden waldis anyukának kötelezővé tenném. Hajtogatott csillagok, gyertyatartók, gyapjúállatkák, díszek, tanszparens ablakképek… Ja, és igen: ez a kinti papucsom és a növekvő pocakom.

    15310232_1148309925238155_849637983_n

    Akkora kedvenc volt gyerekkoromban a Tesz-vesz város, hogy el is felejtettem :D, és nálunk eddig szinte teljesen kimaradt. Állatira élvezik a gyerekek: Barnus azért, mert úgy van szedve a szöveg, hogy ügyesen olvassa a szavakat, Gergő meg imádja a képeket és a történeteket is.

    Van egy Busytown társasjáték, ami sajnos nem jelent meg magyar nyelven (vagy igen? én nem találtam), nagyon gondolkodom, hogy bekerüljön-e a fa alá, mert még csak most ülünk rá a Tesz-vesz vonatra.

    15240164_1148309891904825_1842660904_n

    Fú, ez állati jó volt. Egy szuszra el lehetett olvasni és pont azok a mozzanatok voltak benne, amiket annyira szeretünk az adventi időszakban: Mikulás, karácsonyi vásár, gesztenye, forralt bor, díszfabrikálás, karácsonyi sütik, adventi koszorú, betlehemes játék, varázslat, együtt a család, ilyesmi. Pont 20 perc volt, nagyon tetszett a gyerekeknek: Gergőnek maga a történet, Barnabásnak pedig az, ahogy ráismert az adventi időszak egyes elemeire.


    Ma felkerül az adventi naptárunk, elvittem MÉG EGY teli konténert(!), nekiállunk a szaloncukor készítésnek és mézeskalács illat van az egész házban. Nem rossz, na.

    Megosztás: