Hamarosan a végére érek a rengeteg paprikának. Több, mint egy mázsa kápia paprikából főzök be idén mindenfélét, már csak 20 kiló van, aztán egy kis szusszanás és nekiállok a sárgarépa lazacnak.

Carrot lox. Rengeteg recept található a neten, én ezt a változatot készítettem el eddig és azt kell mondjam, a megtévesztésig hasonló mind ízre, mind állagra az általam olyannyira szeretett lazachoz, a különbség csak annyi, hogy a vegán változatot tudja bontani a szervezetem, a rendes lazacot viszont nem 🙁 Sebaj, beszerzek egy nagyobb adag bio sárgarépát és egy hatalmas üveg kapribogyót (én azt még teszek bele pluszban) és máris mehet a kamrába egymás mellé, takaros kis üvegekben. Tésztára, buciba, vegán krémsajttal, néhány szelet lilahagymával és jó sok kaporral sírnivalóan finom.

Van még egy japán, tamarindszószos változat is, az sem lehet rossz… Szegény vegán én, de rossz sorom lesz nekem télen…

Jön a két Bologasszony ünnep közti időszak, áldást kap a fűszerspirál, indul a bőség, talán nem véletlen tisztul és szépül nálunk pont most a szuterén is.

Ezeket a padlóburkolókat néztem ki:

Ez egy nagyobb, 30-as darabokból álló, elég vad padló, hófehér falakkal és barna bútorral működhet és nagyon vidám. Mindaz, amit a lakótérbe soknak tartottam volna, azt egy előszoba (inkább mudroom, mint előszoba, de a mudroomnak nincs magyar megfelelője) vígan elbír.

Ez a másik versenyző, ez is nagyon tetszik, ebben az apróbb minták tetszenek és a semlegessége, majd meglátjuk, Medve mit szól hozzá. Még egy nagy, hosszú és tárolós pad kell, hogy teljes legyen az örömöm és soha többé ne lássak sáros csizmát és vizes kabátot a lakótérben. Csak jussunk el oda. Erre a hétvégére rengeteg dolgot terveztünk be, hogy elpakolunk, megcsinálunk, de csak döglöttünk a medencében és jobbra-balra fordultunk a hőségben.

Elvittük Barnust a Bátor Táborba. Voltak elképzeléseim, milyen lehet, de a valóság minden képzeletemet felülírta. A szervezettség, a figyelmesség, a szakértelem és a gyerekek iránti szeretet jár át mindent, a hely káprázatos, kedvem lett volna minden zugát felfedezni, amikor pedig meglibbentették, hogy milyen programok várnak a gyerekekre… :O Egy biztos: itt újra lehet indítani a gyerekkort. Vigyáznak, figyelnek rájuk éjjel és nappal, nekik pedig csak azzal kell foglalkozniuk, hogy a lehető legtöbb élményt magukba szívják és lelkileg feltöltődve és megerősödve vágjanak majd neki a mindennapoknak. Nem lehet fotózni, és a gyerekek nem vihetnek be magukkal telefont, viszont van hivatásos fotós velük, és remélem, a Bátor Tábor facebook oldalán majd hamarosan látom Barnuskát. Itt még benyomja a kis kekszecskéjét becsekkolás előtt, sőt, a többieknek is adhatott! A 3ch darabonként az 3 ch darabonként, mindenkinek belefért <3 Nektek fogalmatok nincs, mekkora élmény ez, mekkora szó ez! Az adhatja és az elfogadhatják… <3

Jövő héten néptánc táborba megy, aztán pedig újra a Balcsin élünk majd egy pár hétig és előbb Medve, aztán ha minden jól megy, akkor Apa csatlakozik hozzánk, és akkor a fiúknak minden álma valóra válik majd: tüzeskedhetnek és pecázhatnak. Más nem is kell.

Gergő is kiválasztotta magának az óvodás hátizsákját, egy nagyon vad és roppant férfias zöld, dínós hátizsák lett a kiválasztott (nyilván van itthon rengeteg kishátizsák, de a lelkének nagyon kellett, hogy ne örököljön most, hanem vadiúj sajáttal induljon). Nem tudom, hogy mi lesz a jele, de a létező legpraktikusabb megoldás, amivel eddig óvodásjel témában találkoztam, az 1 db textilfilc és 1 csomag leukosilk. Ebből a 4,6 méterből annyiszor 2 centit vágok le és rajzolom rá a jelét, amennyi csak a csövön kifér, ráadásul sok dolog megmarad Kolosnak is Gergő után, így ha már nem jó Geruszra, akkor csak lehúzom a leukosilket és kész. Barnus dolgaiba is így kerül majd bele a név: mivel MINDENT fel kell címkézni, és mindenben benne kell legyen a neve, ezért az úszónadrág, fürdősapka, úszóhátizsák, ünneplő cipő, télikabát mind-mind ilyen leukosilkes kezelést kap majd. A franc se vesz újat ezekből, na.

Rendeltem új könyveket, Barnus új sorozatra kapott most rá, és lélekben készülök az iskolakezdésre: jó lesz ez az ősz, remélem nagyon jó lesz.

Azzal kezdem, hogy nyilván mindig, mindenből van jobb, menőbb, magasabban pozícionált és profibb. Van, amire még csak kinéztem, van, amit évek óta használunk és  tökéletesen beváltak, nagyon szeretem mindet és az ára is elérhető.

1., Curver Fresh csatos kollekció. Stabilan tart, én ezeket a kicsi, 2 dl-es tartókat használom egy-egy szendónak, szelet sütinek, pár szem keksznek.

2., Decathlonos szívószálas kulacs. Igen, van sima csőrös is, de -valszeg az én kölkeimben a hiba- amit dönteni kell, azzal leisszák magukat. A sárga földig. Ezért a fél literes palackok nem játszanak, a csőrösre elfelejti visszanyomni azt a szart és folyik ezerfelé, szóval ez marad. Ezen azért LÁTVÁNYOS, ha nem zárja be.

3., Sistemplastics 1.25l bento cube. Az ebédhez nekünk nem ez az első választás: szeretem, ha a gyerek meleg ebédet eszik. Hideg, tartalmas tízóraihoz, uzsonnához tökéletes: fér bele gyümölcs, lekvár, szósz (külön kis edényben), egy vékonyabb szendó vagy wrap, szóval egy tesióra közeli 25-30ch-s dologhoz tökéletes. Meg tudok benne oldani egy egész ebédet is, de arra van egy sokkal jobb, ez:

Ilyet Gergőnek szeretnék, a hagyományos acél háromkamrás ételhordó mellé. (Adri kussol, nem röhög. Róbert is.)

4., Tökéletes, körbe patentos ételhordó a tescoból. Medve nagy kedvence, tökéletesen működik, de meg is kérik az árát.

5., Bazi nehéz, de ez a nagyágyú: beleteszem forrón a levest, alá a másodikat (mondjuk gombás rizs), és a gyerek 5 óra múlva gőzölögve emeli ki a komplett ebédet. Csavaros, praktikus tároló, soha semmi nem folyt még ki a dobozaiból. A tökéletes (és meglehetősen drága, de elnyűhetetlen) társ az ebédhez.

6., A banán hordót kidobtam, mert -biztos bennem a hiba- de az általam vásárolt banánok nem akartak abba az irányba kanyarodni, ha viszont megpucolom és kettévágom, akkor úgy bebarnul pár óra alatt, hogy nem eszi meg a kölyköm. Persze, tudom, csepegtessek rá citromlevet, de azt mondom, csepegtessen aki tud, én reggel azért küzdök, hogy nyitva tudjam tartani a szemem. Az alma és a szőlő tartó viszont bevált, de újat kell venni belőlük: nem nyomódott meg az alma, nem trutymózta be a táskát, a cuccokat, szóval szeretem. Mehet bele őszibarack, nektarin is.

7., Sistemplastics ez is. A tortilla. A palacsinta. A baguette. A kifli. A stangli. A nyers zöldségek. A hotdog. A szószosba meg a hummusz. A vegán sajtszósz. A házi nachos dip. Mondjam még?

Bento boxból eddig ilyenünk volt, de már elmúlt: nem szerettem, nem tudtam jól kihasználni és nem zárt rendesen. Curver.

Nem váltak be az ilyen ételhordók sem:

Tudom, elsősorban ez otthoni tárolásra van, de nekünk még a keksz is kiszóródott belőle. Ugyanez érvényes minden olyan ételhordóra, amin nincs csat. Ismétlem, a hiba bennünk van.

Gyönyörű bento box, de gumit kell ráhúzni, úgy záródik. Muhahahaha.

Óriási divat a befőttes üvegbe ebéd, milliónyi recept és összeállítás van Pinteresten. Soha nem tennék üveget a gyerekem táskájába. Ha jobban belegondolok, a sajátomba sem.

Megkaptuk a tanszerlistát, kiválasztottuk a hátizsákot, a tolltartót, és elkezdtük beszerezni az évkezdős holmit, Barnus ugyanis jóóó sokáig nem lesz itthon és szinte csak az évnyitóra esünk majd be.

Ezek vannak eddig:

1., Ez a sima,mezei tornazsák. Benn tárolják majd, ezen kívül kell egy néptánc felszerelés és egy úszócucc is.

2., A táska. Hosszasan keresgéltük a számára megfelelő zsebelosztást, de végül emellett döntött: két nagy rekesz és két zseb: egyik elnyeli a vércukormérőt, a másik pedig az uzsonnás dobozt (narancslével, gyümölcspürével, mindennel, ami hypo esetén kell). A tolltartó valamelyik nagy rekeszbe megy majd, ezért nem is nagyot választottunk, hanem egy sima kihajthatósat, szettben volt a táskával, ilyen:

Kell bele 2 golyóstoll, 3 HB-s ceruza, egy vonalzó, egy hegyező, radír, kék, piros, zöld ceruza és az alap színesek. Ide bőven elég egy 12 színű, mert a rajz-technika dobozban úgyis van színes ceruza külön. Amit most meg is vettem a többi papíron lévő szirszarral együtt. Hozzácsaptam Gerusz óvodás zsákját is, illetve B kap egy külön tornazsákot a néptánc cuccnak (cipő, spéci nadrág, törölköző) és máris hipp-hopp egy kisebb afrikai állam éves GDP-je huss…

3., Ezt nagyon fogom szeretni és áldom majd az eszem minden héten az úszás után, amikor nem csöpög a víz mindenből és nincs elázva semmi: spéci decathlonos úszócucc tartó, belefér a papucs, a szemüveg, a nadrág és a sapka. A törölköző nem, azt külön nejlonba kell tenni, de az is lehet, hogy megtalálom még itthon a csíbós tartót. Külön táskával mennek, ez a legtöbb gyereknek egy tornazsákot jelent, Barnusnak nagyon nem: neki kell pumpatok, fertőtlenítő, pumpazár, innivalók, bökős mérő plusz ez az átlátszó szar, szóval egy rendes, kisebb hátizsák lesz az úszófelszerelése, és remélem, hogy nem a néptáncos napokon lesz az úszás, mert akkor a gyerek nyilván nem tud 3 zsákkal lavírozni, én viszont nem akarok Kolossal ott dekkolni egész néptánc alatt.

4., Megrendeltem az írószereket is: a Faber Castell grip sorozatára esküszöm, a fontos írószerek olyanok, festékből is azt vettem, a többi Ico és Colorino vegyesen, ahogy kitapasztaltuk már. A ragasztó Ico és Tesa, bevált nagyon, a Pepcos ragasztó nekünk nagyon nem volt jó, egy nap után elengedett minden.

5., Kellett neki egy nagyfiús pénztárca is. Abban tárolja majd a taj kártya másolatát, az utolsó orvosi összegzést – kezelőorvos neve, osztály száma, hogy ha segítség kell neki, a mentő tudja, hogy célirányosan merre menjen. Ezt a diabos gyerekeknél így szokták, és minél gondosabban le van írva, hogy mi a helyzet, annál kevésbé valószínű, hogy be is kerül a gyerek, úgyhogy ez afféle szerencsehozó is, hogy ne legyen baj 😉 Elnyeli majd a kis pénzt, aminek mindig lenni kell nála, mert olyan 2000 Ft mindig van nála, ebből biztonságosan meg tud ebédelni és tud magának narancslevet hozatni. Itt is ugyanaz az elv, mint az orvosi papíroknál: ha ott van, tuti nem kell. Barnus pl. 2 éve ugyanazzal a kétezressel mászkál. A tárcában helyet kap majd a diákigazolványa és a könyvtári olvasójegye is.

6., Uzsonnás doboz. Nem ártós műanyagból van és tuti befér a táska zsebébe, hisz egy a gyártó, olyan hülye meg nem lehet, hogy a saját táskájába ne férjen bele.

+1: kapott még egy neonsárga esővédő huzatot is, ebből a szempontból B állati jófej, ő használja az ilyesmit, már csak azért is, mert a mérőt védeni kell. Egy tuti esernyő kell még neki, amit picire össze lehet csukni, és akkor talán meg is vagyunk.

… és felkészül az őszi ruha és a tízórai / uzsonna szekció, eddig ugyanis ritkán volt olyan, hogy tízórai, ebéd, uzsonna is házon kívül ÉS egyedül menjen. Volt, persze. De azt nem élték túl az edények, na. Rengeteg post it kell, ugyanis mindig, mindenre rá kell írni neki, hogy hány ch-hoz adjon be inzulint és azt milyen ütemben tegye, de ha van jól zárható, könnyen kezelhető, nem csöpögős, nem folyós, nem maszatolós felszerelés, akkor játszi könnyedséggel megold mindent. Igen, ezért kellett a méregdrága ételhordó: reggel beletettem a főtt ételt és 5 órával később még ugyanannyi fokos szinte, de nem megy le a veszélyes zónába (30-60 fok), ahol a bacik elszaporodnak és ordas fosás a vége. Barnus meleget ehet minden nap: levest, főzeléket, amit szeretne, a tízóraira pedig klassz kis csavaros salátás, zabkásás ételhordókat és klassz, könnyen használható és jól bepattintható gyümölcstárolókat és szendvicses dobozokat néztem ki.

Ha érdekel benneteket, hogy mi vált be, megosztom: feketeöves ételcsomagoló vagyok évek óta.

a tetoválásaim, úgyhogy mehetnék ázni a hétvégén, de… hát, nem lesz olyan idő. Füreden tömeg lesz a Kékszalag miatt, de mi úgyis Kapolcs felé vesszük az irányt Medvével. Már kinéztük a koncerteket, viszünk gumicsizmát, minden mást teljesen szabadjára engedünk, és ahogy esik, úgy puffan alapon lesz majd az egész hétvége. Betárazom előre a munkáimat, hogy ott már csak a friss-aktuálisra kelljen reagálnom.

És akkor nagy levegő, jöjjön bármi, aminek jönnie kell:  Palya Bea, Random Trip, Muharay udvar, Artkert, Rebecca Ferguson, Szabó Balázs. Jöhetnek a ráérős nézelődések, az “egytörölközős” strandolás (nem a sátor, babakocsi, felfújható lófaszok, ilyen izé, olyan hozé, nem. Egy. Törölköző.), a megállunk és eszünk valamit. Ha jó lesz az idő, megyünk SUP túrára, ha nem lesz jó az idő, nem megyünk. Ha van kedvünk, Liliomkertezünk, ha nincs, akkor nem. Majd eldöntjük, majd lesz valami, majd kialakul, majd jó lesz úgy, ahogy lesz.

Megvan, mi lesz a következő tetoválás, az is ilyen nagy, robusztus bölénykoponya lesz, mint az első 3, szóval nem kell aggódni: ettől még rendes ember maradok nem ilyen punk meg munkakerülő. Meg ilyenek. 😀

Figyeljetek, megvan az új kedvencem. A társam a mindennapokban. A megmentőm, a hősöm. A jyskben lehet kapni nagy, kék szatyrot, ami -figyelj!- kétszer akkora, mint az ikeás. Nem feltétlenül nehéz egy-egy bevásárlás, inkább a terjedelmével van baj, én pedig unom pakolgatni bevásárlókocsiból szatyrokba, szatyrokat kocsiba, kocsiból be, ilyen szatyi, olyan izé. Na ez nem kispályás: konkrétan mindent elnyel. Call it a new life hack.

Megcsípett az esküvőbogár. Lázasan tervezgetem, hogy miben megyünk majd a tesóm esküvőjére. Rá akarunk húzni majd két napot a közelben, érdekel a vár,mennénk fürdőzni is úgyhogy nekiláttunk a keresésnek, és találtunk is egy szuper hangulatú szállást Gyulán.

Mindegy, milyen idő lesz, bár szerintem a mostani hűvösebb idő után egy csodás indián nyár jön majd, (ez de durva, már telik az őszi táncrendünk is) remélem egész szeptemberben a Balcsin lógunk majd, amikor csak lehet. Vissza is érkeztük oda, ahonnan indultunk: Balaton.

Most nézem, nem ment ki ez a bejegyzés. Mi már itthon, szuper két nap áll mögöttünk.

Lassan mondtunk Istenhozzádot Kapolcsnak, idén már nem az volt,már nem olyan volt, és most kell búcsúzni ahhoz, hogy megmaradhasson annak, aminek szerettük. Hogy honnan tudom? Nos, ez nem nagy kaland:

• mikor a harmadik pulton látod ugyanazokat az egyedi, kézműves kerámiákat
• mikor másodszorra botlasz bele ugyanabba a kézzel készített, népművészetes-tulipános, kézzel készített medálba, és tudod, hogy aliexpresses
• mikor nepáli ruhák, egyedi kerámiák és indián álomfogók (MIND KÉZZEL KÉSZÍTETT :D) ugyanazon a standon
• mikor a 600. egyedi babajátékost is megtalálod (textilmacska, kockás anyagból)

akkor azt mondod, hogy a népművészeti, művészeti fesztiválnak ez a része sántít. Nem kicsit. Márpedig a régi jam sessionok, irodalmi légyottok és örömzenélés helyén egy óriási kirakodóvásár van, színes fesztiválpiákkal és elveszett az, ami miatt Kapolcsra mentünk. Mainstream lett, amivel nincs baj, de mi nem ezt keressük Kapolcson, ezt megtaláljuk máshol is 🙂 A Folk Udvar volt az, ahol végül mindig kikötöttünk, de ehhez a miliőhöz nekünk nem kell Fesztivál, megvan ez a hétköznapokban.

Búcsúzunk tehát, de nem maradunk fesztivál nélkül, mert két olyan kicsi rendezvény is lesz még most a nyáron, amit nagyon szeretnénk megnézni és talán azt találjuk meg ott, ami Kapolcsból elveszett.

Hogy valami pozitívumot is mondjak: ezzel együtt szuperül éreztük magunkat és kihoztuk a napból, amit lehetett. Medve kovácsolt szerelem szívet, finomat ettünk, a Random Trip Dés Lászlóval, Bigával, Mókussal remek volt, a limonádék finomak, és a mozgó antikvárium a régi lovaskocsiban meg egyenesen szuper. Barnus kötelező olvasmányát hiába is kerestem, a könyvesboltban teljesen lelomboztak, hogy nincs, nem is lesz, két éve nem adja ki a kiadó és így az antikváriumokból is szép lassan kifogyott, úgyhogy marad az e-könyv. Ehhez képest a szép, zöld antikvárius szekéren ez volt majdhogynem az első, ami a szemembe mosolygott — 300Ft-ért.

A gyerekek vásárfiának kanalakat kaptak egyedi gyurmadísszel, Gergő traktorosat, Kolos kisrókásat, Barnus violinkulcsosat – elsöprő siker volt, most szinte a vizet is kanállal isszák 😀

Egy csodás festőnő tárlata volt az egyik, ami lenyűgözött Kapolcson, róla majd írok bővebben.

A három napból két nap lett, és pont azt beszéltük, hogy igazából két teljes nap alatt csodásan fel tudtunk töltődni, egy éjszaka két nap meg azért nem megoldhatatlan a gyerekekkel, anyu remekül állta a sarat, így nekünk tényleg csak a pihenéssel kellett foglalkozni.

Az új szalmakalapommal és lensortommal. A strandolással (csodás kis elbújós strandon voltunk, napoztunk, csobbantunk. Tihanyban ráérősen andalogtunk, az összes art galériát megnéztem és a Rege cukrászdában limonádéztunk – a piros bogyós limcsit ajánlom, de igazából mindegy, a látvány, a hangulat és a hely szépsége az, ami miatt kihagyhatatlan a rege. Új, kedvenc kávézónk van a lenn a Belső-tónál, a paleo sütijük helyben készül, mennyei és csodaszépen tálalják. Növényi tejes habos cappuccino enyhén savas vízzel (kávé után ez a gyengém).

Óriási csalódás volt viszont a Levendula Manufaktúra EDP sorozata, a cseresznyéset és a citromosat fújtam fel és konkrétan le kellett mosnom fél óra elteltével, mert a rosszullét kerülgetett. Sajnálom nagyon.

Az Apátság boltjában szép kis nyomatokat vettünk, aztán a Zománc felé vettük az irányt, de végül ott nem volt hely, úgyhogy Zánkára mentünk enni, ahol egy óriási csalódás volt a Fügekert (nem az, hogy nem tudtak megetetni, hanem a tájékozatlanság és a hozzá nem értés – ha nem ehetsz lisztet, egyél báránykolbászt lepénnyel vagy kenyérrel. WTF? Mindezt szájhúzogatással, miután kiléptünk, kis felhorkanással (megvannak a napi hülye betérők), úgyhogy átmentünk a Neked Főztembe, ahol

• intelligensen
• végtelen türlemmel
• másfél perc alatt
• száj- és szemöldökhúzogatás nélkül

megoldották az étkezésünket. Komolyan mondom, a rozmaringos cékla olyan volt, hogy nagyüzemben kezdem el itthon a gyártását… a fűszerolajos pak-choi is repetáért kiáltott. Egyedül talán a limonádé volt túl édes (nekünk), de ez az átlag ízlés valószínűleg, úgyhogy ez nem róható fel a helynek.

Amíg vártunk a kajára, Medve átment a Gyógynövény-völgybe egy-két tő zsályáért és mentáért, aztán hazamentünk, összepakoltunk, és még lementünk az Anjunába egy kilépő fagyira. Medve elefántcsontparti kókuszt evett étcsokiba mártva, pisztáciába forgatva, én meg miközben láttam, hogy néz ki a fagyija, úgy megkívántam a pisztáciát, hogy szicíliai pisztáciát ettem étcsokiba és pisztácia töretbe burkolva.

Óriási tömeg volt az autópályán, el nem tudom képzelni, hogy ma mi lesz ott, ha szombat éjjel ekkora forgalom volt. Mindegy, itthon vagyunk és a fiúk épp algairtózzák a medencét: ezen a héten (sőt, az előrejelzés szerint egészen augusztus 20-ig) seggfüllesztő meleg lesz, úgyhogy jobb későn, mint soha felkiáltással mégiscsak feltöltjük a medencét.

Fú, tegnap több, mint 100 üveg érkezett hozzám és pillanatok alatt megtöltöm majd. Olvasok. Olvasom a szószos könyvet  és készül a csillagánizsos körtechutney, a kardamomos őszibarack, a fahéjas szilvabefőtt. A mediterrán relish, a sima tzatziki rengeteg mentával. Lekvárok, zöldségpástétomok, sőt, amióta megvan az automatám, azóta húspástétomokat is el tudok tenni minden gond nélkül a fiúknak. Én továbbra is jórészt a vegán étrendet nyomom: érezhetően rosszabb a közérzetem egy-egy húsos nap után. A tojást teljesen kivontam, a tejet/tejterméket szintén, mézet nem nagyon használtunk eddig sem, mert az agavé szirupban jóval kevesebb a szénhidrát. Hús nagyon ritkán kerül a tányéromra, de másnap mintha kő lenne a gyomromban, olyan érzés. Azonnal vizesedek, az térdem kattog, az ujjaim nehezebben hajlanak… pedig egy jó kis szaftos marhaburger azért mégiscsak az egyik legfinomabb dolog a világon. Szerencsére mostmár rengeteg alternatíva közül lehet választani, és egyre inkább hajlok arra, hogy a jó, szaftos marhaburgerben is az ízeket a fűszerek adják – ezért nem rágcsál senki nyers vagy sült, sótlan és fűszerezetlen marhahúst – és a textúrát már ezerféle növénnyel meg lehet teremteni, amik ugyanúgy felveszik a fűszereket és a szaftot, mint a hús. Ettem már kompromisszum nélküli óriási, szaftos burgert, hibátlan steak édesburgonyával és vegán sajtszósszal és meglepő volt az az élmény, hogy ez ilyen is lehet. Nem szomorú, nem pótlék, nem olyan-mintha, hanem fantasztikus, mennyei, páratlan. Persze ehhez nagyon kell tudni főzni. Vagy jó helyre kell menni enni 😀

Várom Kim John Payne Melegszívű fegyelmezés könyvét, sok problémánk van mostanában Barnabással és… most nagyon nehéz vele. Bántja a testvéreit, dühöng és fortyog, szófogadatlan és csapong, nehéz vele most egy fedél alatt. Még mindig várjuk az iskolából a visszajelzést, jó lenne már biztosat tudni, nem szeretek utolsó pillanatban kapkodni, bár ez az elmúlt öt év azért megtanított arra, hogy minden úgy van jól, ahogy van és tulajdonképp felesleges izgulni, mert vagy úgyis úgy lesz, vagy úgysem lesz úgy. A választásunkat a jelentkezéssel “felküldtük”, ott ezt nyugtázták (mert minden üzenet beérkezik, ebben sziklaszilárdan hiszek), és kapunk rá majd választ. Olyat, ami nekünk jó. Tehát nem csak sodródunk, nem a vakszerencse vezet, hanem mi magunk – ezzel az erővel beadhattam volna Sopronba vagy Indonéziába is, és akkor arra kapnék választ. De oda nem akarok menni, ott nem akarok élni, így fel sem merül, az általam számításba vett lehetőségek közül kapom meg a legjobbat, ebben biztos vagyok.

Húbasszameg, kell mégegy kávé, mert ebben a nagy spirituális fejtegetésben én magam is nagyon kimerültem, nemhogy ti.

Befejeztem Nesbo Hóemberét, majd megnéztem filmen… és óriási csalódás volt. A titkot, a feszességet, a finom részleteket vesztette el pont a történet, ráadásul sok fontos részlet, egész szál is kimaradt. Nekem nagyon lapos volt a film a könyv után sajnos. A legutolsó olyan könyv-film páros, ami csodásan működött képernyőn is, az Galbraith (azaz Rowling) Cormoran Strike sorozata volt: egyszerűen imádtam minden pillanatát a könyveknek is és a filmnek is.

Jön a következő Rumini is: ez lesz 7. könyv, amit Barnabás ezen a nyáron elolvas. Falja a könyveket, és lassan érik, hogy összeírom, miket olvasott eddig, mert bombabiztos az ízlése és simán abbahagyja a könyvet, ha nem tetszik neki a nyelvezet például. Vannak nagy, klasszikus kedvencei, vannak egyszerolvasós sztorik és persze vannak a már említett abbahagyósok. Érdekelne Benneteket, hogy mit olvas egy 8,5 éves?

Következik az alagsor: a mosókonyha jó ideje funkcionál, a lépcső alatti rész is teljesen tiszta és rendezett, kipucolt, a spájz régóta spájz, de van mit sárkánytalanítani rajta azért… most a leendő nagy előszobán van és a hangsúly. A rengeteg könyv, az égetőkemence, a korongozógép, a kutyakaja. A nagy szekrények, a kutya trófeái, a szánkó. A hólapát, a roller, a szigetelőtáblák, a kávéfőző doboza… És ez kb 3 m2 a húszból.

Kell a tér, kell a hely, gyűlik, amit elengedünk, megy a régi.

Apa mondta, hogy szívesen lerakja a lapot, csak pakoljunk ki, én meg majdnem elsírtam magam örömömben, hát akkor mégiscsak meglesz, biztosan meglesz, el is kezdtem járólapot válogatni, de teljesen belezavarodtam, úgyhogy az amit-a-helyi-boltban-lehet-kapni lesz az ökölszabály. Meglepően széles volt a választék már két éve is: majdnem minden volt, ami a nagyobb centrumokban. Nyilván egy bizonyos négyzetméterár felett nem, de nem is abban a kategóriában utazunk: a padló kellemes, megbocsájtó,megengedő sötét lesz, a falak fehérek, a bútorok ütött-kopottak 😀

Lényeg a hely, a sár és a hólé egy helyen tartása és az a fegyvertény, hogy a lépcsőre már mindenki csak papucsban lép, így a ház lakórésze tiszta (tisztább) és sármentes (sármentesebb) marad (maradhat).

Medve megérkezett. Rengeteg élménnyel gazdagodva, koszosan-boldogan, feltöltekezve és lelkiekben gazdagodva, én pedig csak nézem, hallgatom és nagyon büszke vagyok rá. Az egész elmenősdiben a legjobb mégis a megérkezés volt: nem szoktunk ennyi időt egymás nélkül tölteni és pont elég is volt, már hiányzott erősen.

Barnus már a mellettünk lévő szobában alszik, kapott új szőnyeget, jól, sokkal jobban tud pihenni és nekünk is megnyugtató, hogy halljuk a pumpát. A szőnyeg ilyen, a gyerek nagyon szereti, ha tehetné le sem jönne róla – igazi földszínű, ásványokra emlékeztető csíkozású és hatalmas, Barnusnak pedig nagy szüksége van a “földelésre” és ezt meg is találja ebben a hatalmas és jó puha szépségben.