Szerző: Ági

remélem holnap megyünk haza. Tüdőgyuszi kezdődött, középfülgyuszi kezdődött, fulladás masszívan, arcürege tele. Nem, Kolos nem beteges, ez nem már megint beteg, hanem még mindig. Ehhez képest viszont elég jól bírta a kis szervezete, 6 hét után dőlt be, de akkor 39,6-tal indított.

Először négyágyasban, aztán -hogy kilábaljon- egyágyasba kerültünk, majd mikor felszabadult az alapítványi szoba, ahol fürdőszoba is van, átkértem magunkat oda. Épp jókor, azóta ott fosokhányok – kaját rendeltem (GM, tejmentes) és hát valami diétahiba becsúszott.

Apokalipszis, na. Mucika lassan mintha jobban lenne, holnap kontroll, hogy van-e még tüdő- és fülgond, eldöntik kell-e hörgőtükrözés, aztán remélem lassangyorsan mi is hazamehetünk végre.

Ezt a Karácsonyt itt el is engedtem: minden úgy lesz, ahogy lesz, ha kupiba megyünk haza, akkor a romok tetején megy majd a dínomdánom. Akinek eddig nem vettem ajándékot, annak nem is fogok, ami még postán van és nem érkezik meg, az majd megjön két ünnep között. Eszünk kacsát, díszítünk fát, nézzük az új szárítógépet és legrosszabb esetben csak szárítunk, szárítunk egész este.

Elmondhatatlanul erős ez a kislegény, engem nem kell félteni, Medve zseniálisan helyt áll: inzulinpumpa, szerelékcsere, főzés – nem gond, még koncertre is elvitte a fiúkat!

Összebújunk, nézzük az ablakból ezt a decemberinek egyáltalán nem nevezhető időt, aztán tegnap engedélyt kértem egy nagy sétára: bebújtunk a közös kabátunkba és éreztem, ahogy a kis teste rajtam piheg és ahogy simogat a parányi kezecskéjével. Csodálatos érzés, hogy vele lehetek, hogy támasza lehetek a bajban, hogy magamhoz ölelhetem egy-egy vizsgálat után, hogy megnyugtathatom. Tulajdonképpen semmi más nem számít, csak ez, csak ő, csak ők, nekem ez a karácsonyi csoda, minden nap, épp ezért fáj, ha nem tudok olyan anyukájuk lenni, amilyen legbelül szeretnék. Ha van karácsonyi kívánság, akkor egységet kérek a családunknak: lehessünk öten, lehessünk sokáig, lehessünk összebújva, lehessünk szeretetben.

Egyébként nemcsak emiatt a „csak szeretet legyen” dolog miatt érzem, hogy vén vagyok. Az orvosok nagy része 30 év alatti, és bizony csak ámulok és bámulok, hogy valaki 25-30 évesen életeket ment meg ügyeletet tart. Én ennyi idősen műszempillákat ragasztottam 😀

Na megyek, kihasználom a privát vécét- és viszek egy lavórt is. Brrrrrrrrrrr.

abba az irányba mutat, hogy ideje befejezni ezt az évet. Volt itt rendszerleállás, láz, bokaficam, áramszünet, rossz telefon… minden, mi szemnek-szájnak ingere.

Úgyhogy most nyugi van. Teázás, olvasás, lassú mozdulatok, hosszan sült húsok és órákig rotyogó ételek.

Kolosnak antibiotikum van. Nem akar átbillenni ezen a szörnyetegen, és most van annak a határán, hogy kb. egy bár nap és begyullad a tüdeje. Itt az ideje az antibiotikumnak, itt az ideje a gyógyulásnak.

Mosókonyha kialakítás van. Mégis lent lesz a mosó-szárító részleg. Ma megérkezett a gép, még nem bontottam ki, igyekszem szép helyet csinálni neki, de rengeteg nehéz dolog áll az útjában, úgyhogy ehhez Medve kell majd. Lent lesz a tisztítószeres szekrény is, és ha már nekivágunk, akkor egy füsttel puccba-parádéba vágjuk a lépcső alatti részt is.

Rendezkedés, takarítás van. Itt fenn már egész jó a helyzet, ideje megbolygatni a lenti részt is. Jövő nyáron kövezni szeretnénk, de egyelőre örülök, ha eljutunk a lomtalanításig.

Jóga van (zsinórban 3. nap – kezdem érezni, hogy van testem!), nagyon jó érzés, szinte hallom pl. a hónaljamat, ahogy megköszöni az oxigént, amit az elmacskásodott sejtjeimbe juttatok.

Hétvégén koncertre viszem a fiúkat és talán-talán hozzám is beköszönt végre a meghitt várakozás. Jó lenne, mert egyelőre egy túlpörgött kontrollmániás idióta vagyok, szóval én tuti xanaxot hoznék magamnak az angyal helyében…

Semmise. Tavaly teljesen magával ragadott a varázslat: ilyenkor már javában sütöttem a sütiket, már duruzsolt a kályhában a tűz, girlandok lógtak mindenhonnan és köbeölelt a várakozás.

Na, idén lófasz nincs.

Megrendeltem az ajándékokat, készülünk Barnabás januári vizsgájára, dolgozom, próbálom összerendezni a mindennapjainkat, de valahogy elkopik most ebben a rohanásban a Karácsony és mindaz, amit számomra jelent.

Nem szeretem, hogy nem tudok lassítani. Nem szeretem, hogy nincs nyugalom, békesség. Nem szeretem, hogy folyton óbégat a fülembe az a kis idegesítő, sürgető hang. Nem szeretem, hogy a megvett Mikulás napi fürdőbombát egy hét alatt sem sikerült felhasználni, magyarul nem volt fél órám, amit eltölthettem volna magammal.

Nem szeretem a félbehagyott könyveket, a folyamatos bűntudatot, az állva evést és a nem mozgást. És mivel ezeket nagyon nem szeretem, tenni fogok ellenük.

Első lépésben visszaköltöztetjük a mosógépet a szuterénbe, a mosókonyhába. Jön a héten egy csodás szárítógép is, így a házat nem borítják majd szárítók mindenhol.

Barnus végérvényesen elfoglalta az új szobáját: még egy szőnyeg hiányzik a boldogsághoz és egy asztali lámpa, mindkettőt az ikeából néztük ki (mármint ő!!):

Nem egy bonyolult lélek a legnagyobb fiam, na. Visszatérve az új szobára: én IMÁDOM, hogy vége a közös szobás időszaknak. Utáltam a minden este veszekedést, az egymás piszkálását, a sírásokat, a verekedéseket: most sokkal nagyobb a béke, jobban eljátszanak, egyébként pedig 8-kor alhat az óvodás és 9-ig olvashat az iskolás.

Barnus rengeteg könyvet kap Karácsonyra: Ruminit, nyomozós könyveket és ismeretterjesztőt is – ebből a Rumini azért különösen érdekes, mert megnyílt az első kifejezetten gyerekeknek szánt kalandszoba/szabadulószoba, ahova majd a születésnapján megyünk.

Kolosnak vettünk egy járókát a Vaterán, mert igen, elérkeztünk az kúszós – ágy rácsába kapaszkodós időszakhoz. Gyönyörű fa egyébként és nem négyszögletes, hanem kerek és jó tágas. Állítható a magassága és van hozzá pihepuha betét is elvileg. Este kiderül, már Medve kocsijában van.

Kilószám eszem a mandarint, sütöttem mézeskalácsot (agavés kalácsot), megy a karácsonyi zene, égnek a gyertyák, nekem pedig kukksötét van a lelkemben.

Jaj.

Tippek?

ha csak nyígnék, hogy ez is rossz meg az is rossz, miközben igenis bőven történnek csodák is a mindennapjaimban:

Kezdjük egy negatív hasi ultrahanggal, ami már önmagában hatalmas megkönnyebbülés. Az UH szerint minden rendben a vesémmel, remélem ezt a vérvételem eredménye is megerősíti, és normál tartományban lesz a vesefunkció, mert csak akkor mehetek a CT-re.

Mindenesetre az negatív.

Rengeteg folyadékot iszom és főleg teát: a Clipper még mindig nagy kedvenc a Sonnentor teák mellett, ilyen bogyós pedig rég volt itthon, úgyhogy most vettem egy dobozzal. A másik Rossmannos bio, hibiszkusz és citrom.

Klassz volt múlt héten a Pálmaházban a gyerekekkel, és nagyon tetszett! Megfizethető volt, találtam szép dolgokat, a srácoknak is nagy élmény volt, igaz nem csináltunk koszorút, mert az egyik kész annyira megtetszett, hogy megvettük. Teák, szappanok, olajak, fűszerek, krémek-kencék és igazi karácsonyi pompa. Mindenképp menjetek el. Nem ez nem a karácsonyház, ez a Pálmaház Gödöllőn.

Aztán… szintén a héten bukkantam rá ezekre a kékes tálkákra, azonnal vettem is négyet, ugyanis én mindent ilyenből szeretek enni sajnos, nem hagyományos tányérokból. Ciki, nem ciki, ez van.

Akkora meglepetésem volt, hogy… hívott a futár, hogy csomagom jött. Átvettem, és Ivett, a Zenda tulajdonosa küldött nekem egy kardigánt, illetve volt benne mégegy kis tasak, ami egy igazi Christibeads nyakláncot rejtett! meseszép, nagyon örülök neki, és csak úgy kaptam, magától a tervezőtől, mert csak. Mert régóta olvas (ezen én még mindig meglepődöm) és szeretett volna örömöt szerezni.

Jaj, nagy a boldogság!

Klaudiának van egy szuper kifejezése erre az állapotra: olyan az életem, mint a Himnuszból a balsors.

De tényleg. Pénteken Kolos kórházban, ahonnan megoldással nemigen, de fosással hazajöttek.

Ma mentem Barnussal és Kolossal a Bethesdába, de reggel jött Gergő is, mert köhög. Apám nélkül nem ment volna: pulmonológiai ambulancia, gyógyszertár, gasztro, diabetológia, mindez másfél óra alatt. Majd háziorvos, oda már egyedül.

Új szenzor, pumpa finomhangolás, Kolos jobban van, szakorvosi ajánlók. Az egészben a legjobb az orvosunk,Bihari doktornő, aki valószínűleg a világ legkedvesebb embere. Nem mondom biztosra,mert sok embert nem ismerek még mondjuk Lappföldön és Kongóban, de azok közül, akiket ismerek, biztosan mondhatom, hogy ő a legkedvesebb. Mint egy falat kenyér, olyan. Nem ítél,nem követel, segít.

Holnap megbeszélés, mammográfia, hasi uh, Kékgolyó, majd egy maratoni jótékonysági sütés, aztán kérem szépen itthon akaroklenni, csendben sütögetni, dolgozni, nem kórházba járni fuldokló gyerekkel, nem oxigént latolgatni, nem azon tanakodni, hogy elájul/megfullad/görcsöt kap/kómába esik, hanem csak simán lenni és kész.

Már csak állok, mosolygok és kicsit úgy vagyok, mint az utolsó kemó idején. Mikor annyira próbálod, hogy a szar jó legyen, hogy már a mézeskalácsot is azért eszed, mert az jó kihányva 😀

Ülve alszom. Ébren álmodom. Álmomban cukrot mérek, lélegeztetek.

Itt az új autó,már 2x vezettem, kezdem érezni. Bazi nagy. Csomócsomó extra van benne(fűthető ülés, elektromos minden, bőr, radaros, okos, stb.), állati tágas, cigánykerekezni lehet benne, olyan,mintha repülőt vezetnék. Egyelőre Bálna a neve.

Kimaxoltam a Black Fridayt, megvettem a gyerekek karácsonyi ajándékait (bepisilnek majd a gyönyörűségtől): kapnak lézeres kém szettet, vókitókit, éjjellátó kémszemüveget, intelligens gyurmát. Ilyen a lézeres szett, tiszta brilliáns csapda:

Megvettük Kolos gyerekülését, egy Cybexet választottunk, amin nem öv van, hanem pajzs. Állítható, fektethető, variálható, nagyon örülünk neki. Kilenc kilótól jó, szerintem januártól pont aktuális is lesz.

Barnusnak borzalmas cukrai voltak az elmúlt napokban, alig aludtunk, és hétfőn mennünk is kell a kórházba állítani valamit. Valószínűleg újfajta szereléket kap, meg újfajta szenzorra váltunk, remélem sokat tesz majd a mindennapjaihoz, mert konkrétan az én fizetésem szinte erre megy.

Megvettük a karácsonyi ajándékot is: hipermeleg ágyneműt és Wellpur párnát kapunk egymástól. Szaladjatok el a JYSK-be, a paplan 25000 helyett 8000, a párna pedig 15000 helyett 4000Ft-ba kerül. Nekem még lesz egy gyönyörű, extra meglepetés nyakláncom, arról majd külön posztban írok, és Medvének ki kell találnom valami frankóságot még,ami méltó párja a nyakláncnak.

Anyuék színházjegyet kapnak, a tesómék nem tudom mit, de nyilván az esküvőre majd valamit (basszus, még mindig olyan hihetetlen!), Apától pedig egy délutánt kértem, amit együtt töltünk.Jöjjenek át,süssünk valamit, igyunk magunkat vidámra és hallgassunk rémes karácsonyi zenét. Ennyi.

Megrendeltem a hordozós kabátot. Gyönyörű lesz! Teljesen fekete, csodaszép, praktikus, ide-oda patentolható gyönyörűség, a legszebb, amit eddig a témában láttam.

Az én drága Trixim tegnap megcsinálta a körmeimet, most csodaszép, ápolt és ragyogó meggypiros. Mikulás piros.

Medve beteg, köhög, lázas. Barnus és Kolos hánynak, Barnus köhög is. Nekem a torkom fáj és a fülem. Gergő tegnapig tök jól volt, de az óvodából úgy jött haza, hogy egy kislány beleharapott a szemébe.A szemébe.

Megérkezett a két karkötőm. Mindkettő Oscha kendőből készült, a Roses and Nutmeg-ből és annyira hatalmas a szerelem, hogy el sem tudom mondani. A fotó nem saját, Kata, a karkötők készítője kattintotta, de mivel az én karkötőim vannak rajta, bátorkodom kitenni. Keressetek rá a neten Flamingo Craft – Wrap Scrap Jewelry.

No mi van még? Á, megvan! Kitaláltam a karácsonyi ajándékokat, a menüt, nagyjából beírtam az adventi programokat, rendeltem egy csomó könyvet, megvettük a kocsit, holnap megyek nefrológushoz (volt egy kis vesezavar, remélem elmúlt). Barnus pumpatokot fog tervezni (rendesen, formatervezővel). jövő héten pedig megyünk a Pálmaházba kopogtatót és koszorút készíteni.

Na miről írjak bővebben?

Jaj, csajok, nagyon nehéz. Napok óta nem alszom, recsegek-ropogok mindenhol, kellene valami szünet, hogy egy kicst feltöltődjek, de sajnos egy nap nagyon kevés: valahova ki kellene mozdulni és egy pár napot eltölteni, de most arra esély sincs – Medve nem tud szabadságot kivenni.

Medve… medve…. a hétvégén kiderült, hogy az én erőállatom is a Medve, báj dö véj, úgyhogy mint leharcolt Medve-anya nézhettem szembe a Medve önmagammal. Érdekes volt.

Három könyv, amit mostanában tervezek elolvasni. Az első, a The Children’s Year waldorfos szempontból érdekes. Már itt csücsül a polcomon, és arra vár, hogy főzzek egy fürdőkádnyi teát. A másodikat most rendelem meg, állítólag igazi Vörös Sátor élmény, nagyon kíváncsi vagyok rá. A harmadikat valaki ajánlotta, de nagyon titokzatos volt: „nem mondok róla semmit, csak olvasd el”. Hát, jó.

Ez a három most a sláger Szélestenyerű Fejenagynál, a pasztózus csecsemőnél. Mindegyik tej- és gluténmentes, bio, és nagyon-nagyon finom (mármint a kölyök szerint). Az első krumpli-sárgarépa-marhahús, a második alma-banán-köles, a harmadik pedig klasszik alma-burgonya, de nagyon szereti a rizses és a hajdinás, quinoás cuccokat is.

Ez a három pedig a túléléshez kell (a szó átvitt és legszorosabb értelmében egyaránt).

• Badger Balm: ne attől alszanak a kölykeim.
• Salvus víz:ettől levegőt kap Kolosl
• DM bio kókuszos csoki (bounty): ez maga a sátán.

Kolost (először Gergőt írtam, de nem, KOLOST) fulladva vittük be az ügyeletre pénteken, azonnal fel is vették osztályra. Kapott oxigént, jó sok kezelést, nagyon nehezen gyógyult, cudar időszak volt.

Barnus hétfőn reggel jött utánunk, neki pumpát indítottak, ami azt jelenti, hogy az elmúlt egy hétben összesen ha 15 órát aludtam, akkor sokat mondok.

Mindegy, túl vagyunk rajta, lassan minden a helyére kerül és összeáll, a programok is tovább folytatódnak:

• nekem holnap iskola
• este pedig Márton napi libabál Gergő óvodájában
• szombaton tanfolyam

… és bármilyen döbbenetes, lassan november közepe.

Télikabát, Sonnentor almás tea, egy nagy kád meleg víz, mécsesek, lápások… én nem tudom, hogy bírtam ki ép ésszel, de kibírtam.

Ja, és negatív a mammográfiám.